Gyökereinket és értékeinket keressük!

Vakációzáró táborozáson a nagyszalontai Arany János Elméleti Líceum diákjai

Augusztus 31 és szeptember 1-e között egy tartalmas tábor részese lehetett iskolánk 42 felsős diákja. A Bethlen Gábor Alap, a Pro Lyceum Alapítvány és a szülőbizottság jóvoltából a versenyeken, konferenciákon résztvevő, jó tanulmányi eredményeket elérő tanulók jelképes áron tölthettek négy szép napot Torockón.  Tanév végétől készültünk egy olyan táborra, amely már hagyományossá vált iskolánkban. Idén nem a reáltudományok dominálták az együttöltött napokat. Témaközpontú, gyakorlati helyzetekhez alkalmazkodó foglalkozásokon szerettük volna történelmi, kulturális, természettudományos, és technikai ismeretekkel gazdagítani diákjainkat.  Mindezek segítségével nemzeti értékeinket, hagyományainkat ápoltuk, öntudatosságra, méltóságra és büszkeségre neveltük őket.

Első nap. Tordai hasadék
A reggeli órákban indultunk Nagyszalontáról. Bemelegítőnek szántuk a tordai hasadékot felfedező túránkat. Erdély egyik legszebb kirándulóhelye monumentális sziklafalaival és fantasztikus karsztképződményeivel maradandó élményt nyújtott.  Fizikai erőnlétünket is próbára tévő 6 km-es séta alkalmat nyújtott több Szent László legenda megismerésére is, mely a hasadék képződését és az itt vívott küzdelmeket elevenítette fel.
Este már elfoglalhattuk a torockói szállásunkat, mely kényelmes szobáival, klubhelyiségnek is szolgáló ebédlőjével, hatalmas rendezett és sporteszközökkel felszerelt udvarával, számtalan játékaival, ízletes konyhájával és rendkívül barátságos, meleg vendégszeretetével bújt meg szerényen a Székelykő lábainál. Vacsora után ki is alakítottuk a hét csapatot, akik jókedvűen vetélkedtek táborozásunk alatt.


Második nap. Ismerkedés Torockóval
Változatos programokat szerveztünk erre a napra. Délelőtt a csoportok kidolgozták és bemutatták a zsűrinek Torockó történelmét, földrajzát, népművészetét, vasfeldolgozását, a Székelykövet, Torockószentgyörgyöt és a várat. Kedves házigazdánk, Rácz Katalin néni, lelkesedéssel egészítette ki a halottakat, hitelesebbé téve a bemutatót. A délutáni sétánk alkalmával, felfedezhettük a valóságot. A Székelykő lábainál fekvő kis falu, egyforma fehér zsalugáteres házaival, a főtéren található unitárius erődtemplom és iskola, mintha egy más korba és világba repítette volna alföldi gyermekeinket.  Megkerestük a vízimalmot, a falu egyik legrégebbi házát, amin megtaláltuk még a torockói gyász jelét, és felsétáltunk a különleges temetkezési szokásokat rejtő sziklasírokig. Este hangulatos népdaltanulásra, gitározásra, éneklésre is rá tudtuk venni a fiatalokat.


Harmadik nap. Túra a Székelykőre
Igazi próbatétel volt felmászni a magas, meredek és vadregényes mészkőtömbre, mely csúcsainak köszönheti Torockó azt az érdekes természeti jelenséget, hogy a nyári időszakban a nap kétszer kel föl. Valódi sikerélmény volt, hogy csapatunk minden tagja feljutott az 1130 méteres sziklagerincre, és megkerülve azt le is jött a meredek erdei ösvényen. Nemcsak a kitartás és a merészség jellemezte a csoport tagjait, hanem az egymásra figyelés, segítségadás és tolerancia is.


Ezek a szürke, hallgatag kőszálak
Papok, s nem prédikálnak,
Próféták, de senkit nem feddenek,
Se vétkes királyt, se vak népeket.
Csak állnak s várnak
Mindenkit, aki fáradt,
Mindenkit, aki megterheltetett.
(Reményik Sándor)


Negyedik nap. Irodalom, kultúra, vallás, film.
Táborozásunk leggazdagabb napjára virradtunk csütörtökön.
Az unitárius templommal és vallással ismerkedhettünk Csécs Márton tiszteletes úr segítségével, aki kedvesen, a diákok nyelvén adott ízelítőt erről a történelmi egyházról, jellemzőiről és neves képviselőiről. Következő megállónk a Néprajzi Múzeumnál volt, ahol a vasművesség tárgyai mellett a festett bútorokat, a torockói népviseletet, hímzést és vert csipkét is megcsodálhattuk. Mivel erőnk engedte, elmentünk a szomszédos Torockószentgyörgyre, ahol tiszteleghettünk Brassai Sámuel szülőházánál, majd túrázhattunk a Thoroczkay család várának, a falutól keletre levő Várkő nevű magaslatán álló romjaihoz.
A délutáni vetélkedőn megismerhettük a térség, illetve Kolozsvár kiemelkedő személyiségeit: Mátyás királyt, Bocskai Istvánt, Kriza Jánost, Kós Károlyt, Brassai Sámuelt, Bólyi Jánost és Wass Albertet.
Vacsora előtt lejátszottuk a labdarugó, asztalitenisz és tollaslabda meccseket, melyekre egész héten edzettek a csapatok, s melyek értékes pontokkal tették izgalmassá a vetélkedőt.
Este igazi örömöt és derültséget okozott a hét eseményeit összefoglaló videofilmek megtekintése, melyek a legmókásabb pillanatokat ragadták ki és szerkesztőjük kreativitásáról és humoráról is tanúbizonyságot tettek.
Az elmaradhatatlan tábortűz és az eredményhirdetés zárta utolsó napunkat Torockón.


Hazafelé. A tordai sóbánya. Kolozsvár
Péntek reggel könnyekkel búcsúzott tőlünk házigazdánk, elmondva, hogy az első erdélyi táborozó iskolát ismerhette meg általunk, és szeretettel visszavár bennünket. A hazafele út sem volt nyílegyenes, ugyanis meglátogattuk a tordai sóbányát, ahol egy kis csónakozás alapozta meg a hangulatot.
Kolozsváron felkutattuk minden híres ember nyomát. Nagy örömünkre megtekinthettük a Farkas utcai református templomot, melynek a felújítását nemrég fejezték be. Itt is rövid ismertetőben volt részünk. Betekinthettünk a Babes-Bolyai egyetemre, bejárhattuk a központot, a Szent Mihály templomot, emlékezhettünk Mátyás király és Bocskai István szülőházánál.
Fáradtan, és élményekben gazdagon értünk haza.
A tanári csapat, aki a feladatokat kitalálta, a játékokat és vetélkedőket levezette, és végig aggódó figyelemmel kísérte a diákok mozgását: Andor Irén tornatanárnő, Nagy Ildikó, aligazgatónő, Domján Laura kémiatanárnő, Nagy Olga, Jámbor Csilla matektanárnők, Bencze Dénes szociológiatanár, Aszalós Ágnes biológiatanárnő volt, a túrák vezetője, és a filmkészítők irányítója: Nagy Zsombor egyetemista volt.

Nagy Ildikó, aligazgató